2012. március 8., csütörtök

Az elmúlt hetek - főleg képekben

Február 24 - Kerewane
Egy ünnepségre voltunk hivatalosak Kerewane-ba, ahol egy korábbi önkéntes, Liisbet után neveztek el egy iskolát. Rengeteg gyerek várt minket, akik Liisbet tiszteletére írt dallal fogadtak, majd a neki írt verseket hallgathattuk meg. Kicsit beteges, hogy még órákat is tartanak Liisbet személyiségéről, jóságáról, annak ellenére, hogy mint megtudtuk, csak háromszor járt a faluban. Ez itt elég, hogy iskolát nevezzenek el rólad...

A népes csapat
Liisbet iskolája

Február 26 - A választások első fordulója
Az ezt megelőző hetekben folyamatos kampányrendezvényektől volt hangos a város, még az elnök, Wade is idelátogatott. A beszéde elmaradt, mert az ellenzéki csoportok kisebb tüntetést szerveztek.Ezt az irodából néztük végig, már ameddig tudtuk, mert egy idő után kövekkel dobálták az irodát is... Második forduló március 25-én. Kíváncsian várjuk az eredményt.

Ha nem értesz egyet, viselj pirosat...
...és tüntess!
Március 3 - The Devil Island
Tettünk egy rövid kiruccanást az ördög szigetére. Ő már elköltözött (amikor a Casamance vize sóssá vált), így most már tényleg teljesen lakatlan ez a kis sziget.

Száraz évszak
Turisták


Mangróve palánta
A madarak pihenőhelye

Papucsmosás
Túrabakancs


Március 6. - Kórház

Nővérszoba
Császármetszés közben
Édibédi kisfiú :)
Szülőszoba

Az új lakótárs

Lassan két hónapja, hogy beköltöztem Sédhiou-i kis lakomba, amit azóta próbálok otthonossá (vagy legalábbis lakhatóvá) tenni. Ahogy teltek a napok, lakótársaim is folyamatosan változtak. A fürdőmben tanyázó csótányt egy kisegér váltotta, akinek társaságát jó pár hétig élvezhettem. Napközben egész jól viselkedett, de az éjszakai tivornyáit nehezen szoktam meg. Aztán ahogy jött, el is ment. Pár nap nyugi után beköltözött Michiel. Rendes gyerek, csak néha még a frászt hozzuk egymásra. Például tegnap, mikor zuhanyzás után a falon lógó törölközőmért nyúltam. Michiel lógott rajta, aki hirtelen szaladni kezdett, ezzel kisebb szívrohamot hozva rám. Még egy darabig pózolt (így végre le tudtam fényképezni), aztán egy hirtelen mozdulattal a szobámba vette az irányt, és befészkelte magát a ruháim közé. Remélem, ő nem kapott szívrohamot, és ma este megint otthon vár majd :)

Michiel, a gekko