Sajnos még most is lemaradásban vagyok, így a kimaradt részekért elnézést, majd pótolom :)
Múlt hétvégén elutaztunk. Nem túl messzire, és nem is túl sok időre, de nagyon nagyon ránk fért.
Pénteken kora reggel indultunk az itteni garásztelepről. Szerencsére a mentorunkkal együtt hatan vagyunk, ami azért előnyös, mert ezek az "taxik" akkor indulnak el, amikor megtelnek. Így mi azonnal tudtunk indulni, az út Ziguinchorig 4 óra volt. Nagy része olyan állapotban, mint a Diszel-Tóti átkötő (akinek ez nem mond semmit, háát, elég kátyús).
Ziguinchor Sédhiouhoz képest igazi nagyváros, aszfaltozott utak, néhol járda is, és tiszta pezsgő az egész. A piac jóval nagyobb, mint az itteni, és tényleg minden kapható.
Nagyon meleg volt, így sokat nem időztünk, indultunk ebédelni egy helyi francia kulturális intézetbe. Fantasztikus hely volt. Rengeteg terem, kiállítás, könyvtár, és az egész épület tele volt energiával.
Innen elindultunk Oussouye-ba. Ez Bouba szülőfaluja, és az itteni pálma-bor fesztiválra voltunk hivatalosak. A falu katolikus, tiszta, rendezett, mindenhol járda. Mivel közelebb van az óceánhoz, jobban hozzá vannak szokva a fehérek jelenlétéhez, így nem üvöltözték minden házból, hogy "toubab, toubab". Felüdülés volt az agynak, de a testnek is. A levegő friss volt, az óceán felől kellemes szél fújt, ami nagyon jót tett nekem. Végre abbahagytam a köhögést, és megnyugodtam, hogy a sédhiou-i állapotom nem állandó volt. Bouba családjánál volt a szállásunk, angol wc, zuhanyzó, kényelmes ágy, kell ennél több!?!?
200 km-t utaztunk, és egy más világba értünk. Ahol a nap végén nem voltunk tetőtől talpig piszkosak, ahol reggelire répa és paradicsom is volt, ahol volt kert, friss banánnal, naranccsal...Este elindultunk a fesztiválra, ahova 200 cfa volt a belépő (ez 100 ft kb, igazán megfizethető). Arra már nem nagyon emlékszem milyen előadások voltak, de arra igen, hogy egyik percről a másikra egy varázslatba kerültünk. Idősebb jól öltözött kalapos nők álltak fel, és kezdtek el táncolni. Egyre többen álltak be, mindenki mezítláb, körben állva, felváltva a kör közepére mentek, és mindenki megmutatta mit tud. A ritmust sem tudtuk követni, nemhogy a mozgást. Hatalmas megfigyelést tettünk. Az itteni nők feneke teljesen más irányban mozog tánc közben mint a mienk. Azt sem értettük, hogy képesek ilyen mozdulatokra, tátott szájjal néztük csak, hogy mennyi energia van az 50-60 éves nőkben is. A tánc legalább másfél órán át tartott, és senki nem tűnt fáradtnak a végén, sőőőt, az animátor több próbát is tett, hogy leállítsa őket, sikertelenül. Amikor vége lett, mi is elindultunk, mert nagyon vártuk a másnapot: irány az óceán!
Sztori folytatása (óceán, szentjánosbogarak, afrikai mise, stb..) jövő héten, addig is mindenkinek jó hétvégét!! :)
Nekünk irány a medence, a kicsiny kis Európánk.