2012. február 22., szerda

Ziguinchor, Oussouye, Cap Skirring - part 2.

Másnap (szombaton) későn keltünk. Mindenki nagyon jól aludt, kényelmes volt az ágyunk, nem a kölkök kiabálására ébredtünk, mint otthon. A reggelinél még így is kicsit kómásak voltunk, így nehezebben ment a kommunikáció, mint általában. Chiarának csodás ötlete támadt: mindenki beszéljen a saját nyelvén. Nagyon jól sült el! Végre beszélhettem egy kicsit magyarul, és mindenkit feldobott a bábeli zűrzavar. Összepakoltunk, fogtunk egy buszt, és elindultunk Cap Skirringbe.

Cap Skirring igazi toubab hely, ami teljes mértékben a turizmusra alapoz. Rengeteg étterem, hotel, kis bolt, és végtelen, fehér homokos strand. No és az óceán! Nem kerestünk strandot, az első helyen, ahol lehetett megmártóztunk. A víz kellemes volt, egész jó kis hullámokkal, ezerrel sütött a nap, ennél több nem is kellett!! Egész nap pancsoltunk, sétáltunk a parton, kagylót gyűjtöttünk, pihentünk. Jó volt. Este mentünk haza csak, aztán irány a fesztivál, este az első bulink (afrikai salsa, hmmmm :)).
 

Másnap reggel aránylag időben keltünk, hogy elmenjünk a misére. Oussouye katolikus falu, és mivel ünnep volt, rengetegen voltak a misén. Az a légkör, ami ott fogadott minket, minden várakozásunkat felülmúlta. Feltűnt, hogy a többség ugyanabból az anyagból varrott ruhát visel, ez amolyan vasárnapi ruha itt. A mise alatt rengeteget énekeltek, táncoltak, a kórus fantasztikus volt, ahogy a pap is.
 Többször sírtam el magam, pedig aki ismer, tudja, hogy általában a frász tör rám, ha egy templomba lépek. Nem beszélve az otthoni misékről. Itt, ebben a különös világban ez nagyon megérintett. Szerintem néha a Séhdiou-i misére is elmegyek...
Később mindenki átment a fesztiválra, ahol az ének és a tánc folytatódott. A pap ugyanúgy beállt a kör közepére, mint bárki más. A műsorok igen változatosak voltak a délután folyamán, a playback rap számtól (valami hatalmas sztár volt itt a fiú, aki "énekelt"), a tradicionális táncokig.


Esténként a fesztiváltól hazafele vezető úton egy rét mellett sétáltunk el. Valami hihetetlen volt. Az egész rét pulzált, telis-tele volt szentjános-bogarakkal. Sosem láttam ilyet. Olyan volt, mint a csillagos ég, vagy még annál is szebb, pedig az itteni égboltot nehéz felülmúlni.
Minden este kiülök egy kicsit, és nézem a csillagokat. Mivel itt nincs fényszennyezés, ahogy sokszor áram sem, gyönyörű látvány. Olyan az egész, mint egy augusztusi meleg nyári este, mikor a hintaágyunkból sasolom a hullócsillagokat. Sokszor álmodok is velük, csillagképekkel, hullócsillagokkal. Mert végre már álmodok itt is, és nem csak ébren....

No és Cap Skirring hatása: amíg itt vagyok, mindenképp meg akarok tanulni szörfözni. :) Majd meglássuk... :)