A tegnapi napot a szülészeten töltöttem. Egyedül voltam önkéntes, mert Milie egy másik osztályon volt, így a kommunikáció nehézkesebb volt, mint általában. A minimális francia nyelvtudásomat a mandinkával vegyítettem, hogy megértessem magam.
Nehézkesen indult a nap. Mikor beértem, a szülőszobában két anyuka feküdt az asztalon. Ahogy beljebb mentem, örömmel nyugtáztam, hogy két baba van, és mindkettő él. Az első teremben, ahol a nővérek szoktak lenni, senki nem volt, így körbenéztem, vajon merre járhatnak. Vizit volt, amióta itt vagyok, először tapasztaltam, hogy egy doktor is részt vett rajta. Ami a fejemben egy hatalmas kérdőjel, hogy miért van szükség egy viziten 7 nővérre és egy doktorra, és miért nincs a nővérszobában és a szülőszobában senki, amikor van két kismama, aki frissen szült, és kettő, aki vajúdik? Miért áll ott karba tett kézzel az összes, ha lenne mit csinálni máshol?
Kicsit később behoztak egy kismamát. Nem volt jó állapotban, alig tudtuk felsegíteni az asztalra. Erősen vérzett már akkor is amikor megérkezett, ami egyre rosszabb lett. Amikor magánál volt, látszott, hogy nagy fájdalmai vannak. Többször próbáltak neki infúziót bekötni, de még a vénát is nehezen találták. Felgyorsultak az események, sokat nem is lehetett várni a szüléssel, mert elég kritikus volt az anyuka állapota. 3-4 nővér volt benn, végig mandinkául kiabáltak az anyukával, néha felpofozták, hogy térjen magához. Megszületett a baba, de sajnos nem élt. Most először voltam bent olyan szülésen, ahol halva született a baba. Ez itt egyáltalán nem ritkaság, majdnem minden második szülésnél ez a helyzet sajnos. Próbáltam koncentrálni, az anyukával törődni, ahogy a többiek is, mert még mindig nem volt jól, de nem ment. Ki kellett mennem levegőzni. Láttam a kis élettelen testet, és végig arra gondoltam, hogy a francba is, miért nem próbálják újraéleszteni? Miért kezelik itt az életet ennyire másként?? Visszamentem. A földön legalább fél liter vér. A halott baba átkerült a másik asztalra, ahol a másik szülő kismama élő babája feküdt. (!!!) (Merthogy bent 20 cm-re a szenvedő nőtől volt egy másik anyuka, aki az ikrei közül az egyiket korábban megszülte, és várt, hogy túl legyen a másikon).
Két nővér szinte szó szerint birkózott a félhalott anyukával, hogy kivegyék a placentát. Ahogy oldalra fordult, újabb adag vér ömlött a padlóra.. Ennyi vért életemben nem láttam. :(
Kimentem, hogy keressek valakit, aki beszél angolul. Nem értettem, miért nem kap vért? A válasz egyszerű volt: nincs. Egy 15 ezres várost és a körzet falvait ellátó kórházban nincs vér?? Nem értettem. Megkérdeztem, én tudok-e vért adni, mire nagyban bólogattak, és az egyik nővér gyorsan karon is fogott, és irány egy gyors vizsgálat. Lázat, vérnyomást mértek, no meg a súlyom, és egy kis cetli adtak, amivel a laborba mehettem.
Két hölgy dolgozott ott, a fő feladatuk a behozott vérminták elemzése, de a véletlenül odatévedő véradóktól és ők veszik le a vért. Leültettek, és kérdezték, mit szeretnék inni véradás után. Mondtam, hogy mindegy, most ez nem annyira lényeg, csak pörögjenek az események. Hát, ez az ami itt nem megy. 20 percet ültem egy helyben, nem tudva, hogy mire is várok. Angolul próbáltam kérdezgetni Marie-t, az egyik laboránst, hogy miért is várok. Utána nézett, és kiderült, hogy valakit el kellett volna, hogy küldjenek a boltba egy üdítőért (amíg az nincs, nem kezdhetem meg a véradást), de aki ezért felelt volna, elfelejtett elmenni... Pár perc múlva hoztak egy üdítőt, így végre levehették a vért. Amíg megvizsgálták (szerológia és társai), vártam, mert egy kicsit szédültem. Amikor az elmúlt, és az eredmények is jók megvoltak, megkaptam a vért, és átvittem a szülészetre. Furcsa érzés volt, a saját véremet "szállítani" egy műanyag tálkán.
És nagyon megható, mikor láttam, hogy hova is kerül. Nem sok esetben történik ez meg Magyarországon, hogy ha vért adsz, látod, hogy ki kapja meg. Jó érzés volt, hogy tudtam segíteni. Otthon nem adhatok vért, mert nem vagyok 50 kg, és itt is csak azért vették le, mert nagyon szükség volt rá.
Otthon végig azon gondolkoztam, hogy mi az oka, hogy itt szinte senki nem ad vért?? Tudunk-e valamit tenni??? Ez lesz egy másik projektem...
Ma bent voltam a kórházban. Az anyuka él. Jobban van, de még pár napig bent kell maradnia.