Hát, ez a nap is eljött, lassan indulás:)
Az első bejegyzést tekinthetnénk könnyes búcsúnak, de inkább egy gyors próba, hogy hogy is működik ez a blog dolog.
Még itthon, a nappali ablakból a tegnap éjjel esett havat lesem, éppen csak világosodik. Én már túl az utolsó itthoni fürdésen, a többiek (ahogy anyukám hívja őket: a gyerekek) még az emeleten alszanak. Az utolsó éjszakámat nem kellett, hogy egyedül töltsem, mert Zsi, Bubo és Márk itt aludtak velem. Egy élmény volt, de tényleg. Beszélgettünk mindenféléről, bábelhalról, a legrövidebb viccről, sorozatokról, a csíkos lovakról... Nagyon jó volt nem egyedül aludni, és így legalább nem kellett belegondolnom, hogy ma indulás. A csomagom nagyjából kész, no persze még tuti kerül bele egy csomó minden, mert az a fajta vagyok, aki mindig addig pakol, ameddig még van hely. Indulás 9-kor, így lassan felkeltem a többieket is. Reggelire bundáskenyér lesz :)
Budapestről 14.35-kor indul a gépem, Dakarba hajnali 2 körül érek. Onnan tovább komppal, Sedhiouba kedd délután érkezünk. Persze majd mindenről beszámolok....
