Január 27.
No, kicsit a feladatainkról. Az elmúlt hétre azt a feladatot kaptuk a mentorunktól, hogy találjuk ki, mit is szeretnénk csinálni az elkövetkező fél évben. Mindenkinek volt egy rövid megbeszélése Boubával, ahol átbeszéltük, mik a lehetőségek, és ő mit vár el tőlünk. Ahhoz, hogy mindenki találjon olyan projektet, ami érdekli, és ahol a leghasznosabb lehet, rengeteg helyet jártunk körbe. Ezek főleg civil szervezetek, állami és alapítványi iskolák, óvodák, a helyi kórház és egyéb intézmények. Ahogy az egyik helyről a másikra mentünk, rájöttünk, hogy mindenhol szükségük van segítségre, és arra is, hogy ennyi projektet képtelenek leszünk véghezvinni. Az egy hét után nagyjából már látom, mit fogok csinálni. Általában a délelőttöket beszéltük le (8-13 óráig), mivel heti háromszor foglaltak a délutánjaink (manding órák). Hétfőn és kedden a kórházban leszek, besegítek az adminisztrációban, és egy képzés után szüléseknél is. Csütörtökön és pénteken az egyik óvodában tartunk foglalkozásokat Maarjával. Ami még ezen kívül biztos, az szerdánként 15 órától egy már működő rádióműsor, az „English speaking hour”. Ide érdekes hírekkel kell majd készülnünk, meghívni embereket, ilyesmi. Ezen kívül a szervezet dolgozóinak tartunk angol órákat (heti kétszer), és az itt tanuló diákoknak angol-klubbot (heti egyszer). Ha marad időnk, a többi suliban lesznek angol felzárkóztató óráink, illetve az irodában szeretnénk heti egyszer kézműves foglalkozást tartani gyerekeknek.
Minden hónapra választunk egy témát, ennek szellemében tevékenykedik mindenki (a napi tevékenységein kívül); ez most a környezetvédelem. Ma el is mentünk megkeresni a helyi szeméttelepet, és mivel egyikünk lakóhelyén sincs semmilyen szemetes, gondoltuk jó alkalom lesz, hogy magunkkal vigyük azt, ami eddig összegyűlt. A kis kukászsákjainkkal egy órát sétáltunk a déli napsütésben. Sédhioból kiérve egyre kevesebb szemét volt az úton, szinte egy más világba kerültünk, ám amit ott találtunk, arra nem voltunk felkészülve. A szeméttelepen egy darab szemetet sem volt!!! Hihetetlen, és még mindig nem tudjuk összerakni mi és hogy működik, de a hulladékgazdálkodásról kijelenthetjük, hogy sehogy! Nem tudom, ezzel tudunk-e valamit kezdeni az itt töltött időnk alatt, de úgy érzem, ez túl nagy falat.lesz. Majd meglátjuk…
Amit még kihagytam a múltkor, az azoknak a dolgoknak a listája, amiket hoztam, és teljesen haszontalanok, illetve azok, amik a leghasznosabbak.
Leghasznosabb: füldugó, hálózsák, zseblámpa. Napokig szenvedett mindenki, hogy nem tud aludni, mert zaj van, és hogy annyira fázik, hogy az összes ruháját magára veszi éjjel. No, ez elkerült :) Ami a legfeleslegesebb: a kisvasalóm. Szívesen vasalnám vele a cuccaim, de mivel nincs konnektorom, így sok sikert.
Ami a legjobban hiányzott eddig: mosdószivacs, körömkefe, normál tea, tükör. A szivacs-kefe dolgot ma nagyon találékonyan megoldottuk. Sétánk közben találtunk egy érdekes bokrot, száraz termésekkel. Franco ráismert, hogy látta a tv-ben, és ha a külső száraz részt lefejtjük, tökéletes szivacsunk lesz. Hittük is, meg nem is, de azért kipróbáltuk. Éééés működik :) Az „illatához” még hozzá kell szokni, de ennek az akciónak köszönhetően ma először éreztem magam tisztának fürdés után. Teát is szereztünk, igaz, hogy arany áron (egy doboz Yellow Label 1500 cfa), de végre nem az instant kávét kell innunk reggelente.
Amivel még adós vagyok, az a látogatásom az orvosnál. Na, ez egy szép történet.:)
Mivel napok óta köhögtem, és éjjelente lázam is volt, meggyőztek, hogy jobb lesz, ha elmegyek a kórházba. Franco kísért el, és segített a tolmácsolásban, illetve minden másban (a kötőhártyagyulladásos esete után már rutinosan mutatta, hol kell fizetnem, hol a doktor, stb).
Először egy nővérke szobájába kellett mennem, ő vizsgált meg. Megmérte a lázam (37.4), a súlyom (47,2), és a vérnyomásom (!!!). A zárójelbe került adatok kerültek a papírra, különös érték a vérnyomásom, merthogy azt négyszer próbálta megmérni, de annyira alacsony volt, hogy így sem igazán jött össze neki. De a pulzusommal is bajban volt, csak meresztette a szemét szegényem. A doki már csak kérdezgetett, majd elővett egy papírt, és elkezdte a gyógyszereket írni. Közben elmondta, hogy egyáltalán nem súlyos a bajom, mire én megkérdeztem, hogy akkor akár gyógyszert sem kellene szednem, úgy is elmúlik-e? A válasz: nem, mindenképpen szedjek be mindent, amit ír. Ez öt különböző gyógyszer lett, amiért 21 000 cfa-t fizettem (kb 10 000 Ft), ez az itt kapott havi költőpénzem harmada!!! Van egy tippem, hogy a doki és a patikus jó haverok…
Amúgy azóta sem lettem jobban, de ez a sok kölök miatt van. Az összes tiszta takony, meg köhög, és mivel mindig rajtunk lógnak, elég nehéz nem összeszedni tőlük a nyavajájukat. Ez az oviban szerintem csak fokozódik majd.:)
Mivel mindenki fáradt, és holnapra végre semmit nem terveztünk, úgy döntöttünk, ellátogatunk az „édenkertbe” (uszoda). Másra nem is tudtunk gondolni egész este, csak hogy holnap végre úszunk, napozunk, és talán még egy-két koktél is belefér. Végre nem egész nap a koszban gyaloglunk majd (átlag napi 2 órát gyalogoltunk eddig), nem kiabálja senki, hogy „Toubab, toubab!”, nem akar feleségül venni senki.. Maga lesz az éden! :)
